Miért jó rendszeresen Ringatóra járni?
- mert a stabil anya-gyermek kapcsolat kialakulásában szerepet játszanak az ölbeli játékok;
- mert a gyermekek saját zenei anyanyelvükkel találkoznak;
- mert szép, értékes dalanyaggal és élő énekszóval, hangszerjátékkal vesszük őket körül;
- mert az első közösségi élményeket az édesanyjukkal élhetik át;
- mert a zenei képességek fejlődnek;
- mert a zenei képességek fejlődése hat az érzelmi intelligenciára, az értelmi képességek (emlékezet, figyelem, képzelet, kreativítás...) fejlődésére, a beszéd- és a mozgásfejlődésre is.
- mert a szülők is átélik a közös éneklés örömét;
- és mert olyan útravalót kapnak, amely egész életükben elkíséri őket: a zene szeretetét!
MINDENIK EMBERNEK A LELKÉBEN DAL VAN ÉS A SAJÁT LELKÉT HALLJA MINDEN DALBAN!
(Babits)
A Ringató foglalkozásokról általában
Mi a Ringató foglalkozások célja?
A cél, hogy a kismamák megtanuljanak egy könnyen énekelhető, de a kodályi elvekhez híven: zeneileg értékes dalanyagot. Ismerkedjenek meg magyar mondókákkal, mozgásos, ölbeli játékokkal.
Szeretném, ha rájönnének annak igazára, hogy az énekszó, a közös ölbeli játék valóban a kicsinyek "lelki tápláléka" kell, hogy legyen. Cél, hogy a foglalkozások oldott légkörében jó mintát kapjanak az anyukák a legkisebb gyerekek zenei nevelésének a lehetőségeire. Megismerjenek néhány módszertani tudnivalót, anélkül, hogy kimódolt, vagy "tudományoskodó" lenne a közös éneklés és játék.
Természetesen azt is szeretném, ha a foglalkozásaimon jól éreznék magukat. Szívesen és bátran énekelnének, és hogy a felnőttek, gyerekek egyaránt élményt kapjanak. Bízom benne, hogy a foglalkozások hatására az édesanyák és édesapák is otthon énekelni fognak gyermekeiknek, és ezzel a fölkeltik a kicsik érdeklődését, kedvet ébresztenek az önkéntes utánzásra. Érzékennyé, fogékonnyá teszik a kicsiket a jó zene, a művészet iránt már ebben a korai életszakaszban.
Miért nem hallgatunk gépzenét?
Sosem hallgatunk CD-t, magnót a foglalkozásokon. A legfontosabb a személyes kapcsolat, az élő énekszó, az élő hangszerjáték, mégpedig a felnőtt éneke, hangszerjátéka a kicsi gyermek számára. Hangszeren olyan dallamot játszunk, amit énekelve már többször hallott. Könnyebb követnie a kicsinek.
Miért nem használunk ritmushangszereket, egyéb hangkeltő eszközöket?
Ezeknek a használata ebben az életkorban csak zajt keltene a foglalkozásokon. A gyermekek mozgása még nem annyira fejlett, hogy egyöntetűen, jól összehangoltan tudnának "zenélni" ezekkel. Megfogni sem, helyesen használni sem tudják a különféle ritmushangszereket. Egyébként sem adunk semmiféle feladatot a kicsiknek a foglalkozásokon. Nem kell, nem kötelező csinálniuk semmit. Játszik, ha akar, figyel, ha akar, ha tud....
Egyébként is konfliktus forrása lehet, mert a kicsi gyerek nem érti, mi az, hogy megkapja, aztán elvesszük tőle, le kell tennie, mert esetleg következik valami más. Ő talán ragaszkodna ahhoz, amit megfogott. Sőt, a többiek hangszeréhez is ragaszkodna, egy nem elég...
Ismerni kell az életkort! Az ilyen helyezetek megoldása nagyon sok időt venne igénybe a foglalkozás fél órájából, ahol pedig az elsődleges inger, a legfőbb szempont a zene kell, hogy legyen. A közös éneklés, a játék, mozgás az elsődleges, és bizony időnként az áhitatos csend is, ami gyakran spontán megszületik.
A Ringató foglalkozásokon soha nem játszunk még könyűnek gondolt körjátékot sem. Azokat csak fejlettebb korosztállyal, óvodásokkal, kisiskolásokkal szoktuk játszani.
Ezek mellett a játékdalok, mondókák mellett olyan dalokat is tanulnak a mamák, amelyket hangulatkeltésre, meghallgatásra szánunk a kicsinyeknek, szinte az óvodáskor zenehallgatásának előzményeként. Ezek lehetnek magyar népdalok, rokon, vagy más népek dalai, komponált dalok. Elsődleges szempont itt is a zenei érték.
Mik is azok az ölbeli játékok?
Kiss Árontól származik az elnevezés: ölbeli játék, aki 1891-ben összeállította az első gyermekjátékgyüjteményt. Ez a kifejezés jelenti a lovagoltatók, hintáztatók, sétáltatók, altatók, kéz-kar-lábjátékok, stb...együttesét. Valamennyi ölbeli játék egy-egy miniatűr "dráma". Kezdete van, fokozódó feszültsége, majd végül csattanó, örömteli oldódás. A kisgyermek számára ezek a mozgásos-énekes vagy mondókás játékok jelentik a művészeti nevelés csíráit. A játékok érzelmi hatása jelenti számukra azt a katarzist, amit a felnőtt számára egy színdarab, vers, regény, egy festmény vagy egy zenemű vagy bármely más művészeti alkotás jelenthet. A kisgyermek számára fontos, hogy a hozzá érzelmileg legközelebb álló felnőttel, szülővel, nagyszülővel élje át ezt az örömet. Néha "csábítom" magammal a gyerekeket játszani, de teljesen természetes, hogy gyakran, legalább is eleinte, nem jönnek. Bújnak anyához, apához. Ebben a korban még az úgynevezett "egy személyhez kötődés" a meghatározó.
Néhány szó az ismétlésről
Fontos egy-egy játék sokszori, egymást követő ismétlése. Nem azért, hogy megtanulják, és produkció váljék majd belőle! (Jaj, pedig mennyire tudunk örülni, amikor valamit elénekelnek, elmondanak...produkálják magukat, ugye?) Az ismétlések célja, hogy a hangulat, amit egy ici-pici ölbeli játék kelt, kialakuljon és valamennyire tartós maradjon. Egy-egy ilyen játék talán rövidebb, mint egy perc. Mire a gyermek felfogja, hogy mi történt,a játék, a dal már el is tűnik. Ezért énekeljük, mondjuk, játszuk újra, és újra. Az ötödiknél már rájön, hogy ennek örülni lehet, észreveszi, hogy a végén valami huncutkodás lesz, előre izgul, várja, tudja, hogy mi következik. A tizediknél talán mi már unjuk, s ő pedig azt mondja: még egyszer!
Hároméves kor alatt nincs direkt tanítás:
ennek az ideje még csak nem is az óvodás, hanem a kisiskolás kor. A foglalkozásokon csak felkeltjük a gyerekek érdeklődését a zene iránt, zenei ingerekkel vesszük őket körül, a szülők pedig mintát kapnak az otthoni éneklés, játék lehetőségeire.
Ha "elmélyülten" játszik otthon a kicsi - ebben az életkorban az elmélyült játék néhány perc csupán - azt még énekléssel sem szabad megzavarni. Tudni kell a mértéket! A túl sok inger épp olyan káros lehet, mint a túl kevés.
Forrás: www.ringato.hu
