Verselde

Farsangi versek


Gazdag Erzsi: Itt a farsang

Itt a farsang, áll a bál,
keringőzik a kanál,
Csárdást jár a habverő,
bokázik a máktörő.

Dirreg, durrog a mozsár,
táncosra vár a kosár,
A kávészem int neki,
míg az őrlő pergeti.

Heje-huja vigalom!
habos fánk a jutalom.
Mákos patkó, babkávé,
értük van a parádé. 



Csoóri Sándor: Farsangi kutyabál

De érdekes volna,
ha kutyabál volna,
s farsangnak napján
minden kutya
bálba gyalogolna,
nagy kutya is,
kis kutya is,
kit csíp még a bolha.

Komondor kényelmes,
lassú táncot ropna,
Puli Pali csárdást,
ahogy meg van írva;
sötét szőre, bozontja
a szemébe lógna.
Csau csacsacsázna,
a foxi bokázna,
a többi vén kutya meg
leülne a hóba. 



Pálfalvi Nándor: Farsang

Táncra, táncra kisleányok,
daloljatok fiúk,
itt a farsang, haja-huj,
ne lássunk most szomorút!

Mert a farsang februárban
nagy örömet ünnepel,
múlik a tél, haja-huj,
s a tavasznak jönni kell! 



Sarkady Sándor: Farsang

Fruskák, Zsuzskák, Dorottyák,
Járják a bolondját:
Dínomdánom vigalom,-
Nincs a táncra tilalom!

Maskarások, bolondok,
Rázzátok a kolompot:
takarodjon el a tél-
Örvendezzen, aki él! 



Őszi levelek






Kányádi Sándor: Jön az ősz


Jön immár az ismerős 

Szél lábú deres ősz. 

Sepreget, kotorász, 

Meg-megáll, lombot ráz.


Lombot ráz, diót ver, 

Krumplit ás, szüretel. 

Sóhajtoz nagyokat, 

S harapja, kurtítja a hosszú napokat. 


Zelk Zoltán: Varjúnóta
Elmúlt a nyár,
Kár érte, kár.
Sárgul a táj,
Kár érte, kár.
Repülni kél
nagyszárnyú szél,
messzire száll
e csúf madár.
A hegy mögül
felhő röpül-
meg-megered,
már csepereg.
Ősz eső,
fát verdeső,-
fázik a táj,
kár érte, kár.


Weöres Sándor: Galagonya
Őszi éjjel
izzik a galagonya,
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya
magába.
Hogyha a hold rá
fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya,
izzik a galagonya
ruhája.


Csanádi Imre:

Szüret után
Pihen a prés.
Mustszag bódít.
Zenél a csönd,
hallgatom.
Szőlőszem és
részeg darázs
hempereg az
udvaron.


Polgár István:

Szeptemberi vendég

Hull az eső. Monoton
kopogását hallgatom.
Vendég kopog, ismerős:
bebocsátást kér az ősz.


Csanádi Imre:
Őszköszöntő

Szállj, szállj,
ökörnyál,-
jön az ősz,
megy a nyár.
Megy a nyár, a nevetős,
komolykodva jön az ősz,
csillámló derekkel,
sárga levelekkel,
szőlővel, mosolygóval,
fűre koccanó dióval.


Takáts Gyula:
Szüreti vers


Szüretelnek, énekelnek,
Láttál-e már ennél szebbet?
Dió, rigó, mogyoró,
Musttal teli kiskancsó.
Sose láttam szebbet!
Akkora fürt, alig bírom,
Egy fürtből lesz akó borom.
Dió, rigó, mogyoró,
Csak úgy nevet a kancsó.
Az sem látott ilyet.
Az öregnek aszú bor jár,
A gyereknek must csordogál.
Dió, rigó, mogyoró,
Szüretelni, jaj, d jó!
Igyunk erre egyet!!!


Móra Ferenc: A cinege cipője


Vége van a nyárnak,

hűvös szelek járnak

nagy bánata van a

cinegemadárnak.


Szeretne elmenni,

ő is útra kelni.

De cipőt az árva

sehol se tud venni.


Kapkod fűhöz-fához,

szalad a vargához,

fűzfahegyen lakó

Varjú Varga Pálhoz.


Azt mondja a varga,

nem ér ő most arra,

mert ő most a csizmát

nagyuraknak varrja.


Darunak, gólyának,

a bölömbikának,

kár, kár, kár, nem ilyen

akárki fiának!


Daru is, gólya is,

a bölömbika is,

útra kelt azóta

a búbos banka is.


Csak a cingének

szomorú az ének:

nincsen cipőcskéje

máig se szegénynek.


Keresi-kutatja,

repül gallyrul gallyra:

"Kis cipőt, kis cipőt!"

- egyre csak azt hajtja. 




Nyári versikék

Szalai Borbála: Indul a nap jókor reggel

Felkel a nap

jókor reggel,

útnak indul

fényes kedvvel.

Felfelé hág

a kék égen-

s félúthoz ér

éppen délben.

Mégsem áll meg,

nem ebédel,

komótosan

továbblépdel…

Lassacskán megy,

mendegél,

pont estére célba ér:

megérinti

az ég szélét,

s el is oltja

aranyfényét.

      -

Józsa Takács Mihály: Napraforgó

Napraforgó tányérjába

csókolt a nap virágot,

körbement és megkínálta

véle a világot.

A méhecske nekilátott

s oly éhes volt, úgy evett,

napok múltán virágtalan

álltak a napraszemek.

            -

Drégely László: Nyári tánc

Tarka réten,

Fák alatt,

Fiúk- lányok

Játszanak.

Körbe állva,

Táncot járva,

Mindenkinek

Víg a párja-

Velük mulat

Tündér lánya,

Napsugár a

Koronája.

Drégely László: Nyári zápor

Eső, eső

Megered,

Sírnak fenn a

Fellegek.

Patak fölött

Mint a híd,

Szivárványból

Magas ív.

Azon át csak

Madár jár,

Egyenest a

Napba száll.